Mazsola sietett haza, olyan gyorsan, ahogyan csak tudott. Nem nzett htra, csak ment, hiszen mr nincs meglepets, ami vrhat r s mihamarabb el akarta meslni bartainak, mifle szerzet tart egyenesen az otthonuk fel. t kzben azrt megnzte, hogy az fonyabokor, mg mindig ugyan gy ll, ahogyan ott hagyta. A kis fonyabokrot htrahagyva mr nem volt semmi, ami visszatartsa, s futott a Kis-Tiszts fel. Idnknt, mg beleszippantott a levegbe, hogy esetlegesen rez-e mg valami ms ismeretlen illatot, valamint, hogy Cuppy mg midig rezhet, s amint minden illat megnyugtatta, mg jobban nekiiramodott.
Mazsola bzott benne, hogy a nagy hegy nem felejtette el, hogy merre tallhat a bokor, mert attl, hogy elment mg egy kirlynak, vannak ktelessgei.
Mikor mr csak egy szkkensre volt a Kis-Tiszts nyugalmtl, megrezte, hogy a Nagy-Hegy is elindult fel. Megknnyebblt, hogy ilyen jl idztett az rkezssel. Amint letette mancsait a mezre, azonnal odasereglett mindenki, hiszen vrtk a fejlemnyeket, mert a szag nem mlt el.
- Kedves Bartaim! Nem kell flnetek! Utnajrtam, mi is adhatja ki magbl ezt a furcsa szagot, s nyugodtak lehetnk, mert csak egy gomba az. A gomba p ton van egy heggyel, hogy mindenki lthassa, hogy nem kel tartani tlk. Krek mindenkit, hogy maradjon a kzelemben s n majd bemutatom ket mindenkinek.
A Kis-Tiszts minden lakjnak szemben lthatv vlt a nyugalom. Egyrszt azrt, mert uralkodjuk visszatrt, msrszt, ha a kirly mond valamit, aki nagyon ers, akkor az biztosan gy is van.
A reggel els sugara bevilgtotta a Kis-Tisztst, valamint a Nagy-Hegyet, vele egytt, minden lakjt, akik bksen szundtottak, kivve Mazsolt, aki beren figyelte a tjat, hogy el ne kerlhesse a figyelmt semmi vszjsl.
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
