Egy kellemes napot mindenki úgy fejez be, hogy leteszi fejét a párnára és elindul álmainak kalandjára. Én is így tettem. Szépen lassan elengedtem testemet és lassan hulltam a lágy párnák közé, melyek kapuként álltak álmai lépcsője mellett. Szinte be sem hunytam szemem és már a túloldalt voltam.

Az álmom mintha rögtön véget is ért volna, olyan hirtelen az ágyamban találtam magam, körülnéztem és nem változott semmi. Reggel volt. Sosem volt ilyen rövid éjszaka. Bár sosem szoktam érzékelni, mennyi idő telt el alvás alatt, de azt szoktam érezni, hogy órák teltek-e el, vagy csak pár röpke perc. Érdekes volt, de a nap halad tovább. Így hát felkeltem az ágyból és kimentem a fürdőszobába és rutinom szerint megmosakodtam, megmosta a fogaim és felöltöztem. Egy teljesen semleges öltönyt vettem fel és közöttem egy szürke nyakkendőt is. Táskámat kezembe vettem, kivettem a szemetesből a zacskót, melyben a tegnap megevett lasagne doboza volt és lementem a ház kapuja elé. Kidobtam a ház szemetesébe kicsit csomagomat és vártam pár percet. Találkoztam egyik barátommal, akivel így együtt mentünk be a munkahelyünkre. Egész nap egyetlen vágyam volt csak, hogy végre elérhessek az ágyamba, ahol már arra lett volna lehetőség, hogy egy kellemes utazást tegyek álomvilágomba. A nap igen lassan haladt és részben ezért, részben pedig, mert az előző esti kalandozásom igen rövidre sikerült, jobban vágytam hálószobámba mint eddig valaha, de még nem mehettem. Az ebéd igen lassan jött el, és sajnos semmi jót nem is tartogatott. A konyhán babot készítettek, amivel nem is lett volna baj, hiszen csülökkel nagyon remek étel, de sajnos nem most nem volt lehetőségem, hogy közben végignézzek egy Bud Spencer filmet, amely még jobban meghozta volna hozzá a kedvemet, de nem most. A délután is eltelt volna kártékony semmittevéssel, ha nem kellett volna bennmaradnom túlórázni. A főnököm bögyében voltam, sosem értettem, hogy miért engem talált meg az ilyenekkel, de miért is most lett volna máshogyan. Hihetetlen fáradt voltam mikor kiléphettem a hatalmas üvegpokol ajtaján és hátrahagyhattam az üvegtekintetű portást is. Egy lágyan gőzölgő pizzát még tudtam venni és lassan elfogyasztani a TV előtt, mialatt elgyötörve néztem végig a délben vágyott filmet. A film végeztével nem tehettem mást, csak elmenni mosakodni és felölteni hálóruhámat. Ezt követően reggel óta vágyott ágyat vehettem célba. Felugrottam és lassan hulltam a párnák közé, amelyekre most is korlátként tekintettem úton álmom felé. Könnyem kicsordult az örömtől, mely egy szempillantással előbb ért célba nálam. Amint az arcom a párnához ért és beléptem volna a álmok birodalmában felébredtem.

Körülnéztem és minden olyan volt, mint ahogyan hagytam. Így megmosakodtam, felöltöztem. Kezembe vettem a tegnapi vacsora maradékát tartalmazó zacskót a kukából. Lementem a ház szemeteséhez, kidobtam a lasagne-t tartalmazó zacskót a többi közé és elindultam munkahelyemre. Egész úton azon gondolkodtam, hogy szerencse, hogy nem olyan életem van, mint rémálmomban., és beléptem a nagy irodaházba.