Mazsola és a Nagy-Hegy farkasszemet néztek egymással. Még sosem látott egyikük sem hasonlót. Mazsola lassan végigmérte az előtte álló monstrumot, a lábától egészen a csúcsáig. Látta, ahogy a rajta lévő virágok és fák lágyan hajlongnak a szélben. Madarak repkedtek rajta, oly békésen, mint bármelyik szitakötő a Kis-Tisztáson.

Egyszer csak Mazsola dobbantott, egy olyan hatalmasat, hogy a Nagy-Hegy is megérezte a hullámokat. Hirtelen elrepült minden madár közel s távol. A madarak olyan hirtelen rebbentek fel, hogy a Nagy-Hegy hirtelen nem látott semmit sem. A hatalmas hegy annyira megijedt, hogy leült és csak nézett a kis nyuszira. Azonban hamar feleszmélt és egy hatalmas, csikorgó hangot adott ki:

- Áááááááá. -  Kiáltotta a Nagy-Hegy. - Miért ijesztettél meg ennyire? - Mondta a kis nyuszinak

Mazsola meglepődött.

- Te tudsz beszélni?

- Igen, tudok. De te meg sem próbáltál beszélni velem, csak dobbantottál. És elijesztetted a barátaimat.

- Bocsáss meg, nem akartalak megijeszteni. - Mondta zavarodottan Mazsola. - Ki vagy te?

- Én vagyok a sétáló Nagy-Hegy! És te ki vagy?

- Én Mazsola vagyok, a nyulak királya. Hogyan tudsz te sétálni?

- Minden hegy tud., hiszen lábunk van. De én unatkoztam lassan haladni, így felálltam és elindultam.

- Azt tudod, hogy sokan megijedtek, tőled?

- Nem, kiket?

- Rengeteg állat meneküld, mert ismeretlen volt a szag, amely tőled jön.

- Ááá. Ő Cuppy az egyik barátom. Egy gomba. Nagyon kedves, bár igaz, hogy kicsit bübi.

- Nem is annyira büdös, csak ismeretlen. Engem is nagyon meglepett.

- És miért jöttél felém?

- Mert meg akartam bizonyosodni, hogy veszély fenyegeti-e a népem.

- És megnyugodtál?

- Igen. De szeretnélek megkérni, hogy egy napig maradj ebben a völgyben.

- Miért,

- Mert akkor visszamegyek a Kis-Tisztásra, hogy mindenkit megnyugtassam. Így ha eljössz hozzánk, már senki sem fog megijedni.

- Értem. Akkor maradok itt egy napig. Legalább vissza tudnak jönni a barátaim.

- Köszönöm! És örömmel várunk majd a Kis-Tisztásra. Rengetegen örülnénk egy nagy hegynek a szomszédban.

- Már várom, hogy találkozzak mindenkivel.

- Ők is biztosan. Viszont egy kérésem lehet?

- Persze, mi az?

- Útban hazafele van egy áfonyabokor, elhozod azt nekünk?

- Szívesen, viszont rajtam van egy nagy bokros, teli áfonyával, málnával. Az is megfelel?

- Nagyon fognak szeretni a barátaim.

Mind a ketten elmosolyodtak, és Mazsola nekiiramodott egyenesen haza. Minden szökkenése közben mosolygott, hogy egy új barátra lelt és köpenye is vígan lebegett a nagy szében.

Következő rész: Ünnep a Kis-Tisztáson