Mazsola sietett haza, olyan gyorsan, ahogyan csak tudott. Nem n�zett h�tra, csak ment, hiszen m�r nincs meglepet�s, ami v�rhat r� �s mihamarabb el akarta mes�lni bar�tainak, mif�le szerzet tart egyenesen az otthonuk fel�. �t k�zben az�rt megn�zte, hogy az �fonyabokor, m�g mindig ugyan �gy �ll, ahogyan ott hagyta. A kis �fonyabokrot h�trahagyva m�r nem volt semmi, ami visszatartsa, �s futott a Kis-Tiszt�s fel�. Id�nk�nt, m�g beleszippantott a leveg�be, hogy esetlegesen �rez-e m�g valami m�s ismeretlen illatot, valamint, hogy Cuppy m�g midig �rezhet�, �s amint minden illat megnyugtatta, m�g jobban nekiiramodott.

Mazsola b�zott benne, hogy a nagy hegy nem felejtette el, hogy merre tal�lhat� a bokor, mert att�l, hogy � elment m�g egy kir�lynak, vannak k�teless�gei.

Mikor m�r csak egy sz�kken�sre volt a Kis-Tiszt�s nyugalm�t�l, meg�rezte, hogy a Nagy-Hegy is elindult fel�. Megk�nnyebb�lt, hogy ilyen j�l id�z�tett az �rkez�ssel. Amint letette mancsait a mez�re, azonnal odasereglett mindenki, hiszen v�rt�k a fejlem�nyeket, mert a szag nem m�lt el.

- Kedves Bar�taim! Nem kell f�lnetek! Ut�naj�rtam, mi is adhatja ki mag�b�l ezt a furcsa szagot, �s nyugodtak lehet�nk, mert csak egy gomba az. A gomba �p �ton van egy heggyel, hogy mindenki l�thassa, hogy nem kel tartani t�l�k. K�rek mindenkit, hogy maradjon a k�zelemben �s �n majd bemutatom �ket mindenkinek.

A Kis-Tiszt�s minden lak�j�nak szem�ben l�that�v� v�lt a nyugalom. Egyr�szt az�rt, mert uralkod�juk visszat�rt, m�sr�szt, ha a kir�ly mond valamit, aki nagyon er�s, akkor az biztosan �gy is van.

A reggel els� sugara bevil�g�totta a Kis-Tiszt�st, valamint a Nagy-Hegyet, vele egy�tt, minden lak�j�t, akik b�k�sen szund�tottak, kiv�ve Mazsol�t, aki �beren figyelte a t�jat, hogy el ne ker�lhesse a figyelm�t semmi v�szj�sl�.