Ákos egy éjszaka úgy tette fejét a párnára, hogy tudta, remek nap elé néz, hiszen pályájának eddigi legnagyobb prezentációjának néz elébe. Nyugodt volt, hiszen napokkal ezelőtt mindent befejezett és csak az előadás stílusát kellett gyakorolnia. Öröm töltötte el lelkét, mikor elindult a Nyugalom-Szigetére.

Álmában éppen egy kilátó tetején szemlélte, az előtte hullámzó hegyeket, melyek mindig gyönyörű látvánnyal ajándékozták meg, ahányszor csak arra járt. Hatalmas mosollyal nézett a messzeségbe. Egyik pillanatban azonban egy kajla kis felhő lépett elő az egyik dombocska mögül, és hatalmas mosollyal közelített a kilátóhoz, melyen Ákos szemlélődött. A felhő nem habozott, és egy hatalmasat tüsszentett Ákosra, aki ebben a pillanatban felébredt.

Ákos köhögött és tüsszentett egyszerre, oly mértékben, amilyenben embert még nem hallott. Hangja eltorzult és a lázmérő is csak kiszólt a fiókból – 40 fok, innen megmondom, csak hozzám se nyúlj!

Ákos elővette telefonját, mely pontosan mutatta, hogy éjjeli 2-t éppen elhagyta az idő, így megírta munkatársának, hogy mi a helyzet és a prezentációt, bizony nélküle kell megoldani. Ákos amint letette telefonját, már csörgött is. Abban a pillanatban, mikor felvette, Feri, a munkatársa pont hívta is.

- Ákos ezt nem teheted velem, te vagy a lángész, és az arc, igaz sármosabb vagy, de egy kis köhögés az semmi, két Aszpirin és minden rendben. Egy órát kibírsz. Elhiszem, hogy nem vagy jól, én is csak hányok az idegességtől, de majd holnap két vodka, és rendben leszek. Szólalj meg te is.

Ákos minden erejét összeszedte, hogy pár szót kipréseljen magából, mellyel leírja a fájdalmat, amely elkényelmesedett torkán, de csak egy olyan hörgést tudott kipréselni magából, amely még a Halálcsillagon is ijesztőnek hatott volna.

Feri telefonja pár másodpercig csak a döbbent szuszogását közvetítette, majd Feri annyit mondott; - Megoldom, pihenj! - és letette a kagylót.

Ákos így is tett, letette fejét a párnára, ahonnan pár órával ezelőtt is nekiindult egy utazásnak, majd elaludt.

Reggel fél 8-kor csörgött újból a telefonja, ám ekkor meglepetésére az orvosi rendelőből hívták.

Nem is tudta elképzelni, hogy miatt, és nem is tervezte felvenni, de a csörgés nem nagyon akart abba maradni, így felvette. Egy kellemes csilingelő hang hallatszott a vonal túlsó végéről.

- Jó reggelt Székesi úr, remélem nem keltettem fel. Azért hívom, hogy szóljak, remélem nem felejtette el, hogy ma fél tizenkettőre van időpontja Kovács doktorhoz torokgyulladás diagnosztikára. Ne késsen! Viszont hallásra.

Ákos mire beleszólhatott volna a telefonba, már le is tették. Nem értette, hogy mi folyik itt, de örült, hogy nem kell reggel telefonálni a rendelőbe. Kicsit elgondolkodott, hogy lehet összecserélték valakivel, de hiába gondolkodott volna, mert elnyomta az álom.

Fél tizenkettő előtt megérkezett a rendelőbe és pár perc múlva már hívták is be.

- Üdvözletem Székesi úr, itt a receptje, váltsa ki, 3-4 nap ágy, aztán kutya baja sem lesz. Valamiben ezen kívül segíthetek?

- Köszönöm, nem ,csak annyit kérdeznék, honnan tudták? - Köhögte Ákos.

- Mi sem egyszerűbb, mi vagyunk legjobbak. Jó pihenést és ne felejtse, majd találkozunk az influenza időszakban.

Az orvos nagy kacagása kísérte ki Ákost az ajtón. Már nem volt kérdése, még jó, hogy itt tart az orvostudomány.