- Értesítem önöket, hogy itt a vírus!

Ezzel a hírrel jelentkezett a híradó. Tudtam, hogy ez nem egy egyszerű nátha és, habár egy igen elszigetelt helyen lakom, így bíztam, hogy sosem fog eljutni hozzám, de tévedtem. Itt van és szedni fogja az áldozatait, de én nem kaphatom el, most nem. Természetesen folyamatosan dolgozhatunk és a főnökség meg elmegy egy lakatlan szigetre, ahol átvészelik majd. Öreg majmok.

Egyszer csak egy kis ikon jelent meg az e-mail fiókomban: Home Office.

Furcsa, mert tegnap még Távmunkáról beszélünk, most meg Home Office-ről, milyen nagyot fordult a világ és csak egy mikroszkópos vírus kellett hozzá. Az e-mailben olvasható volt, hogy mindenki védelmében mindenkinek át kell állnia, hogy otthonról végezze munkáját. Az informatikai osztály pedig hétfőre megoldja, hogy lehetőség legyen rá, így 3 napot követően otthonról dolgozhatunk. Csodás, végre ránk is gondolnak. Bár mindig ez lenne. De három napot még ki kell itt bírni.

Másnap már látszott, hogy mindenki készül az otthoni munkára. Asztalom felé haladva látható volt, hogy mindenki intézte az ételfutárt, hogy máshova vigye a falatot, gyűjtötték a kamionnyi iratot, amelyet környezettudatos Smart-okben kell hazavinniük, és persze mindenki búcsúzott a másiktól, persze szigorú 2 méteres ölelésekkel. A főnökök természetesen nem jelentek meg, hiszen fel kellett keresni az utolsó fertőzés mentes járatokat, a lakatlan szigetre. Az asztalommal szemben azonban olyan látvány fogadott, amelyben sosem volt részem, egy irodai lepedővárhoz.

Kati ugyanis ahelyett, hogy mindent hazavinne 3 nap alatt, inkább idehozott mindent, három napra. Bizarr látvány volt, a mi sminkelt, fésült nőt kócosan látni és persze pizsamában. Kellemesen szürcsölgette kávéját, amely egy számomra sosem látott bögréből itta és mellette egy nagy tálban sajtos pufit ropogtatott. Akkora sokk volt ez, hogy délig fel sem ocsúdtam. Ezt követően, pedig odaálltam hozzá, hogy megkérdezzem, mégis mit csinál, de Kati kurtán annyit mondott: -Dolgozom!

Valóban cikáztak a számok a monitorján és tényleg 6 táblázatban matatott, így kétségtelen, hogy mist is szorgalmasan tette dolgát, de nem bírtam elmenni mellette: - De mégis miért van ilyen állapotban itt? – Szegeztem neki a kérdést.

Kati hirtelen felállt, magas sarkú nélkül nagy aranyosnak hatott mindig erős kiállása és elmagyarázta.

-Itt mindenki azzal törődik, hogy az irodáját, amely normális esetben sosem kerülne egy helyre a lakásába, most az ágya melle kerüljön. Ez pedig mindenkit meg fog viselni, de és inkább akklimatizálódom, én jól fogom érezni magam benne, ha otthon ülve dolgozom. Azt tanácsolom, hogy tedd te is ezt, mert meg fogsz buggyanni.

Hihetetlen erő volt a kedves de mégis határozott szavakban. Sosem éreztem ilyet. Természetesen én követtem másokat és inkább készültem.

A következő napokban néztem, ahogy Kati alaptábora hogyan fejlődik és másnap megjelent egy kistévé, amelyen munkaközben figyelte kedvenc szappanoperája történetét. Harmadnap pedig megjelent egy Playstation. Sosem gondoltam volna, hogy ilyen látványban lesz részem. De nem törődtem vele, mert még mindig volt pár elintéznivaló ügyem, mert a masszőrt bizony le kellett mondanom. Azonban hatalmas megnyugvás volt bennem, amikor úgy hagyhattam el kis íróasztalom, hogy mindent elintéztem. Amikor elindultam láttam, hogy egy helyen ég még a villany. Katinál, akinek láthatóan nem okozott problémát, hogy elhagyja kuckóját.

Pár héttel később minden nap kellemesen indult. Felkeltem, megigazítottam az ágyam, megittam kávém reggelimhez, leültem főzni és persze készítettem az elemzéseket, majd megigazítottam az ágyam. Délben leültem enni, mindig frissen, majd szieszta előtt megigazítottam az ágyam. Mikor felkeltem, már nem voltam fáradt, de csak arra tudtam gondolni, hogy nekem is szükség lett volna egy kis akklimatizálódásra.