Mazsola s a Nagy-Hegy farkasszemet nztek egymssal. Mg sosem ltott egyikk sem hasonlt. Mazsola lassan vgigmrte az eltte ll monstrumot, a lbtl egszen a cscsig. Ltta, ahogy a rajta lv virgok s fk lgyan hajlongnak a szlben. Madarak repkedtek rajta, oly bksen, mint brmelyik szitakt a Kis-Tisztson.
Egyszer csak Mazsola dobbantott, egy olyan hatalmasat, hogy a Nagy-Hegy is megrezte a hullmokat. Hirtelen elreplt minden madr kzel s tvol. A madarak olyan hirtelen rebbentek fel, hogy a Nagy-Hegy hirtelen nem ltott semmit sem. A hatalmas hegy annyira megijedt, hogy lelt s csak nzett a kis nyuszira. Azonban hamar feleszmlt s egy hatalmas, csikorg hangot adott ki:
- . - Kiltotta a Nagy-Hegy. - Mirt ijesztettl meg ennyire? - Mondta a kis nyuszinak
Mazsola meglepdtt.
- Te tudsz beszlni?
- Igen, tudok. De te meg sem prbltl beszlni velem, csak dobbantottl. s elijesztetted a bartaimat.
- Bocsss meg, nem akartalak megijeszteni. - Mondta zavarodottan Mazsola. - Ki vagy te?
- n vagyok a stl Nagy-Hegy! s te ki vagy?
- n Mazsola vagyok, a nyulak kirlya. Hogyan tudsz te stlni?
- Minden hegy tud., hiszen lbunk van. De n unatkoztam lassan haladni, gy fellltam s elindultam.
- Azt tudod, hogy sokan megijedtek, tled?
- Nem, kiket?
- Rengeteg llat menekld, mert ismeretlen volt a szag, amely tled jn.
- . Cuppy az egyik bartom. Egy gomba. Nagyon kedves, br igaz, hogy kicsit bbi.
- Nem is annyira bds, csak ismeretlen. Engem is nagyon meglepett.
- s mirt jttl felm?
- Mert meg akartam bizonyosodni, hogy veszly fenyegeti-e a npem.
- s megnyugodtl?
- Igen. De szeretnlek megkrni, hogy egy napig maradj ebben a vlgyben.
- Mirt,
- Mert akkor visszamegyek a Kis-Tisztsra, hogy mindenkit megnyugtassam. gy ha eljssz hozznk, mr senki sem fog megijedni.
- rtem. Akkor maradok itt egy napig. Legalbb vissza tudnak jnni a bartaim.
- Ksznm! s rmmel vrunk majd a Kis-Tisztsra. Rengetegen rlnnk egy nagy hegynek a szomszdban.
- Mr vrom, hogy tallkozzak mindenkivel.
- k is biztosan. Viszont egy krsem lehet?
- Persze, mi az?
- tban hazafele van egy fonyabokor, elhozod azt neknk?
- Szvesen, viszont rajtam van egy nagy bokros, teli fonyval, mlnval. Az is megfelel?
- Nagyon fognak szeretni a bartaim.
Mind a ketten elmosolyodtak, s Mazsola nekiiramodott egyenesen haza. Minden szkkense kzben mosolygott, hogy egy j bartra lelt s kpenye is vgan lebegett a nagy szben.
Kvetkez rsz: nnep a Kis-Tisztson
|